Méhnyak (cervix) RÁK – HPV – HPV vakcina
A méhnyak az a rész, ahol a méh találkozik a legalacsonyabb hüvelyvel. A méhnyakrák általában lassan, évek alatt alakul ki. A méhnyakot borító normál sejtek fokozatosan megváltoznak, először rákmegelőző (rák előtti) elváltozásokká, majd ha nem kezelik, rákos sejtekké alakulnak. A rákmegelőző állapotoknak manapság többféle elnevezést adnak: cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN), laphám intraepiteliális lézió (SIL) vagy dysplasia. Egyes betegeknél a rák a méhnyakra korlátozódik, egyes előrehaladott esetekben pedig a környező és távoli szervekre is átterjedhet.
A méhnyakrák az egyik leggyakoribb ráktípus a nők körében, és számos országban a vezető halálokok közé tartozik. Bár nagyon elterjedt, előfordulása világszerte 70%-kal csökkent, köszönhetően annak, hogy a szűrővizsgálatok (kenetvizsgálat) könnyen elvégezhetők. A Pap-kenetnek köszönhetően évente több ezer új esetet lehet diagnosztizálni.
A méhnyakrák kockázati tényezői:
- korai szexuális kapcsolat
- poligámia
- dohányzó
- rossz higiénia
- AIDS
- humán papilloma vírus (HPV)
Mivel a korai méhnyakrák és a CIN általában tünetmentes, nagyon fontos a Pap-kenettel történő szűrés. A kenetvizsgálattal a méhnyak sejtjeit egyszerű ecsettel fájdalommentesen eltávolítjuk, és mikroszkóp alatt megvizsgáljuk. Egyes esetekben a méhnyakot kolposzkópiával (nagyítóként funkcionáló eszközzel) vizsgálják, szükség esetén biopsziát, LEEP-et vagy konizációt alkalmaznak.
A méhnyakrák korai elkapása érdekében évente egyszer ajánlott kenetvizsgálatot végezni minden szexuális életet megkezdő nőtől.
Mivel a méhnyakrák és a HPV közötti kapcsolat közvetlenül kimutatható, a HPV-vel való kevesebb érintkezés csökkenti a fertőzés kockázatát, és ezáltal a rákmegelőző elváltozások és a rák kockázatát. Ehhez fontos a monogámia, az óvszerhasználat és a HPV elleni védőoltás. A HPV egy nagyon fertőző és gyakori vírus, amely méhnyakrákot és genitális szemölcsöket okozhat. A HPV-típusok körülbelül 70%-a védhető a vakcinával. Bár az oltás kora még nem teljesen tisztázott, alkalmazása 12-26 éves kor között javasolt. A HPV vakcinát 3 adagban alkalmazzák 6 hónapon belül.
A méhnyakrák kezelése a betegség súlyosságától és mértékétől függ. Műtét, sugárterápia és kemoterápia alkalmazható. A korai stádiumú méhnyakrák könnyen kezelhető laparoszkópos műtéttel.
ENDOMETRIUM (MÉH) RÁK
Az endometriumrák a nőgyógyászati rák leggyakoribb típusa a nők körében. Az endometriumrákok többsége korai stádiumban kimutatható, míg a rákos sejtek a méhfalra korlátozódnak. Így sok beteg korai kezeléssel visszanyeri egészségét. Az endometriumrák 75%-a menopauzás nőknél, 25%-a premenopauzás nőknél fordul elő.
Az endometriumrák kockázati tényezői:
- nagy dózisú ösztrogénhormon expozíciója
- elhízottság
- soha nem szültek
- magas vérnyomás
- cukorbaj
- késői menopauza
- tamoxifen használata
A legtöbb méhnyálkahártya-rákban szenvedő beteg kóros vérzéses tünetekkel jelentkezik a korai időszakban. A hüvelyi vérzés figyelmeztetés kell, hogy legyen a menopauzás betegeknél. A menopauza időszakában javasolt, hogy a nők rendszeresen járjanak nőgyógyászati kontrollra, és ultrahanggal megmérjék a méhfal vastagságát. A diagnózis érdekében egyszerű abortuszt alkalmaznak a méhen, és a vett szöveteket patológiára küldik.
A méhnyálkahártya-rák egy olyan rákfajta, amelyet főként műtéti osztályozással osztályoznak. A műtétileg nem alkalmazható szisztémás betegségben szenvedő betegcsoportban, ill terhesség A kezelés műtét, kivéve azokat a betegeket, akik ezt szeretnék. Ez a műtéti beavatkozás a méheltávolítás (hysterectomia), amely sok esetben laparoszkópos úton is elvégezhető, petefészekEz magában foglalja a nyirokcsomók és gyakran a nyirokcsomók eltávolítását.
TÚL (Petefészek) RÁK
A petefészekrák a leggyakoribb halálok a nőgyógyászati daganatok között. A legtöbb beteget 40-60 éves korban diagnosztizálják.
A petefészekrák kockázati tényezői:
- soha nem volt terhes
- meddőség sztori
- petefészekrák a családban
A petefészekrák korai diagnosztizálása nehéz, mert a tünetek halványak, és a betegség korai szakaszában nem keltik fel a páciens figyelmét. A betegeknek rutin nőgyógyászati vizsgálat és ultrahangvizsgálat, szükség esetén néhány vérvétel (Ca-125) is javasolt. A végleges diagnózist a műtéti eljárás és a patológia eredménye határozza meg.
A műtéti stádium meghatározása elengedhetetlen a petefészekrák diagnosztizálásához és kezeléséhez. A műtét után sokszor alkalmazzák a kemoterápiát.
Különösen azoknak a betegeknek kell rutinszerű kontrollra menniük, akiknek a családjában előfordult petefészekrák. Meg kell vizsgálni az ultrahangot és a Ca-125 teszteket.
